Luang Prabangba megérkezve az első vacsoránk kisebb sokként ért bennünket. Előtte Vietnamot jártuk egy hónapig, ahol megszoktuk a kifinomult ízeket és enyhe fűszerezést. A “szomszédban” is hétköznapinak hangzó ételeket választottunk elsőre, ámde sok-sok BeerLao sörrel megtámogatva sikerült csak leküzdeni. Szoknunk kellett, hogy amikor “no chili please!” kértük az ételt, akkor is csípett annyira mint itthon egy húsleves amibe beleborult az Erős Pista, és egy kis tálkányi chilit is hoztak mellé – hátha meggondolnánk magunkat. Az első étel Laoszban, amire elismerően csettintettünk az a kókuszos mini palacsinta volt.